Ha már az olvasgatásnál tartunk, sort kellene végre kerítenem az asztro-tanár egynémely írásának közelebbi megismerésére is - több évtizedes aktív gyakorlati tapasztala általános asztrológiai ismeretek mellett általános szimbólumismeretet is magában foglal - tanárom valójában zseniálisan tud szimbólum-nyomolvasni a jelen társadalomban. Zseniálisan...hm, már-már boszorkányosan.
És ezen tudásának birtokában egészen érdekes dolgokat vezet le a mai világról, arról, miért érezzük magunkat faramucian ebben a szó szerint megszülető vízöntői korszakban. Ez a korszak a közösségről kellene, hogy szóljon, és a legmagasabb szinten arról, hogy másokért teszel - és amit teszel, az valahogyan nem ítéltetik meg, hogy jó-e, vagy rossz. Ez annyit tesz, hogy a közösség alapja az lenne, hogy van, aki ilyen, van, aki olyan - de egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A másik azért cselekszik/nem cselekszik, hogy teneked ne kelljen cselekedned/cselekedned kelljen. Egyszerűen megfogalmazva: az emberek azért adnak a koldusnak pénzt, hogy ő koldulhasson - addig ugyanis, míg én adom a pénzt, és te koldulsz, nem nekem kell koldulnom. Tágabban ezt bármely társadalmi tettre/nemtettre vonatkoztathatjuk - kinek-kinek személyes gusztusa szerint...És ha valaki eljut odáig, hogy ennek a tételnek az igazi mélységeit megértse, eljut az ítéletmentességhez is.
A jelenlegi társadalmi-párkapcsolati válságban már nem értelmezhetőek a régi szabályok, és még nem alakultak ki az új szabályok, de a nemtelenség felé somfordálunk (személy szerint remélem, hogy talán mégsem!!!). A régi szabályok szerint az emberek Napokká akartak válni - ő a teremtő, a megkérdőjelezhetetlen. De mivel a legtöbb ember nem szerzetesi életet élt (nem egységben), ezért ennek a Napnak a létrehozásához kellett egy Hold (egy befogadó). Alapesetben a férfi lenne a Nap, a nő meg a Hold - de nem automatikusan. Ahhoz, hogy egy férfi Nap lehessen, Holdra van szüksége - olyan asszonyra, aki a felesége, akit felvállal. Enélkül egy férfi csak Mars lehet. A nő férfi nélkül nem lehet Hold, csak Vénusz. Tehát alapjáraton ugyebár nem a Nap és a Hold, hanem Mars és Vénusz kell, hogy találkozzanak, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor lesz belőlük Nap-Hold (egység!). Hát ez az, ami nem megy mostanság: a férfiak baromira nem tudnak Nappá válni, vagy mert nem is akarnak, vagy mert nem tudják, hogyan kell azt. A nők sem akarnak Holdak lenni, hanem Napok - a Hold mellettük a gyermekük; így is megvan az egység, csak ide már nem fér be egy harmadik (a férfi). Az a nő, aki nem marad a szüleivel, hanem függetlenségre törekszik, saját lakása van (mint nekem); az bizony nem Hold-szerű. Egy erős Vénusz; őt azonban a férfi csak szeretőnek akarja, nem Holdnak, ami -ugyebár- alárendelődik.
Itt ülök kicsiny kis kényszer-függetlenségből-vett-lakásomban, egy erős, független Vénusz, ajkabiggyesztve, hetente egyszer kézen fogom belső Marsomat (sőt: Marsikámat!), és elviszem bokszolni, hogy örüljön. Várom az igazi Mars megjelenését, aki látói képességekkel meglátja, hogy ez az erős Vénusz valójában egy gyönge Hold. Meg Marsika. Meg egy pofázós Merkúr. Meg egy ínyenc Jupiter. Meg egy rosszul sikerült, rendetlen Szaturnusz. Meg egy különc, uránuszi-nyuszi. Egy érzékeny, olykor-látó Neptun. Egy igazi, plútói kincsesbánya: egy csiszolatlan gyémánt. Szóval: remek parti. :-))

Ez nagyon tetszett!!! Akkor én egy Vénusz-Nap vagyok, akinek van egy Holdja, és várja a Mars-Napot, hogy ismét Hold lehessen???
VálaszTörlés